Itt a tavasz, ugat a kuvasz, a gólya a kémény dugója. Én meg két hete hivatalosan is megnyitottam a 2012-es biciklis szezont. Ez azt jelenti, hogy elkezdtem biciklivel járni. Na persze nem kocsmába. Oda gyalog megyek. Ennek fényében viszont úgy gondoltam, írok pár sort az ilyenkori tapasztalataimról.

Budapest. Nagy, büdös, sok az autós. De azért nem élhetetlen 2 keréken sem. Aki már ült biciklin, az már százszor hallotta, de a nagyváros miatt ezredszer is leírom, nagyon figyelni kell. Nem szabad számítani az elsőbbségünkre, tételezzük fel, hogy az autós nem lát minket. Szemkontaktust keresve a vezetővel ez egyébként elég jól kiszűrhető. Keressük a bicikliutakat, és a kevésbé forgalmas mellékutakat. Ne legyünk erőszakosak, és türelmetlenek, saját tapasztalat, hogy ha kifullasztjuk magunkat, csak azt érjük el, hogy a lámpánál fogunk lihegni. Max 20 másodpercet nyerhetünk, cserébe fokozzuk a veszélyhelyzetet. És legyünk előzékenyek, a gyalogosokkal mert csak, az autósokkal meg mert úgyis ő a gyorsabb, csak feltartanánk. Nem a forgalom van értünk, mi vagyunk a forgalomért, hogy kevésbé legyen büdös. SISAK!!! (meg lámpa meg csengő)

Öltözködésről annyit, hogy érdemesebb több vékony réteget magunkra venni, mert azt tudjuk variálni. Egy déli napos 12°C és egy sötétedés utáni szeles 3°C közt nem egy cipzárnyi a különbség. Az én egyik kedvenc kombinációm egy flanell ing, egy pulóver, arra egy mellény és egy farmerdzseki. Opcionális kiegészítő egy pamutkendő nyakba, jó szolgálatot tehet torokfájás ellen.

Dióhéjban most ennyit, itt egy kép grátiszba (bár ez motor gyorsforgalmi úton,de városban a biciklis ugyanez).

Széles Utat!

Üdv a fedélzeten újra! Horribilis indokolatlan kihagyás után végre újra van miről írni. Eddig nem volt. Se pénz alkatrészre, sem idő. Munka az volt. Többek közt ezért nem maradt időm a kétkerekűre.

Egy szó, mint száz, Szonjával tegnapelőtt a fejünkbe vettük, hogy márpedig mi lemegyünk a Mályi-tóhoz fürödni. Az ötlet nem is volt alapvetően elveszett, hisz napok óta szép idő volt, és dög meleg.
Reggeli, kávé, cigi, valamint egy fűnyírás után végül 2 óra körül el is indultunk. Keréknyomás, fékek ellenőrizve, málnaszörp a táskában, sisakok a fejeken. Még annyira nem is bántuk, hogy nem tűz a nap, bár az irgalmatlan páratartalom gyanús lehetett volna... Az utat kényelmesen megtettük nagyjából másfél óra alatt, aztán Mályiban leszakadt az ég. Szerencsénkre a zuhé előtt beértünk, így be tudtunk ülni a tó mellett egy evő-ivó helyre, és nem áztunk gatyáig.
Természetesen a zuhany után tisztulni kezdett, egy csepp esőt sem kaptunk a fejünkre hazafelé, sőt, félúton még a nap is kisütött. Így fürdőzés nem igen lett belőle, csak cigi, meg virslis sajtos tejfölös lángos, amit ott ettünk, abból is csak egy kettőnknek, de legalább jól elfáradtunk.

Tanulság: Aki biciklivel viszi strandolni a barátnőjét, az igazítsa a pénztárcáját a lángos- és sörárakhoz, és jó alaposan tájékozódjon az időjárásról.

Üdv!

www.idokep.hu

Kisebb technikai problémám akadt, ugyanis betelt a tárhelyem. Kénytelen voltam a képeket lekicsinyíteni az első posztig visszamenőleg. Majd különböző programok jöttek mentek, és kerek 20 napot késett ez a poszt. Végül megszületett, olvassátok:

4-én délben úgy döntöttem nyeregbe pattanok megint. Kis edzés, a cél: Kistokaj, Sajóládon keresztül. Oda-vissza 28km, túrának elég rövid táv, de nem feledjük, hogy még bemelegítek, edzek.

Útvonal, térképvázlat.

Az első észrevételem az volt, hogy tulok vagyok. Otthon felejtettem a memóriakártyát a fényképezőgépből...
Na nem baj, ott van a telefon. Első megállóként az utam a Felsőzsolca vasútállomás mellett vezetett el.

Érdekessége, hogy Felsőzsolca egy kijjebb eső részén fekszik, már nem messze Alsózsolcától.

Innentől egyetlen ellenfelem odafelé a szembeszél volt. Ennek ellenére kisebb bizonytalanságokkal eljutottam Kistokajig.

Átkelve az autópálya felett, a jelzett útvonalon megérkeztem Kistokajba. Eme település lényege nem más, mint a tó. Egy bányató az itt oly gyakran előfordulók közt. A tábla (bár nem tudom, mennyire látszik) egy Monster feliratot rejt, de én persze nem dőltem be neki. A program szűkös volt, mivel a szél meglassította az odajutást, így cigi után indultam is vissza. Még egy utolsó pillantás a tóra, ekkor....

Hát igen... Borsod már csak ilyen. Az ijedtségen túltéve magamat felcihelődtem, és hazaindultam. Szerencsémre a szélirány nem változott, így immár a hátamba kaptam, és könnyedén hazajutottam.

Szerencsére az emlékek még nem fakultak meg, és remélem mielőbb szerét ejtjük a tervezett túrának. Arról majd próbálok frissiben írni, nem ilyen késéssel :D

Addig is: Kalandra Fel!

Na újabb poszt, készülőben.

Ismét egy kis szerelés. Némi ihlet, és egyeztetés után oda lyukadtam ki, hogy csinálok egy biciklit a barátnőmnek, hogy mire hazajön Prágából, együtt róhassuk a kilométereket, és még több túraposzt születhessen.
Erre a napra nem csak mi vártunk, hanem a fészerben egy használaton kívüli Peugeot női váz, hajtókarral, kormánycsapággyal, első fékkel (és fékkarral), első lámpával és dinamóval szépen felszerelve. Már túlélte a zsolcai árvizet, így egy kis takarítás ráfért, de ettől eltekintve hibátlannak mondható.

Neki is láttam a munkának. első lépésként természetesen letisztítottam. Majd szétnéztem a garázsban, mi van, amit nem használunk, és felhasználható. Így először a Kristóf biciklijéről lekerült, és már az előző posztban említett lila sárhányó került rá. Ezután egy szép kormányfej, és egy (ha minden igaz, ezzel a biciklivel hozzánk került) ízléses kormány.

Ez nagyjából 2 napig maradt így, míg öcsém gépét befejeztük. Ezután előkotortam a (valószínűleg ehhez tartozó) két kereket. 28"-os dupla falú acél ráfok, a hátsó egy Sachs 5 sebességes, de sajnos két oldalról vezérelt agyváltóra fűzve, amihez nincs meg a váltókar. Egyébiránt megmondom őszintén, két oldalas váltóval nem nagyon akarok foglalkozni, az már a múlt technológiája, és nem elhanyagolhatóan pedig nem lehet hozzá alkatrészt (így váltókart sem) kapni. Ennek helyére egy Shimano Nexus3 (meglepően) 3 fokozatú (természetesen kontrás) agyváltó kerül majd a hozzá való váltókarral a tervek szerint, amint lesz rá pénzünk. A pár külső már megvan, hátulra kell még egy belső, ami autószelepes, most egy normál van rajta, azt benzinkúton nehéz állítani :P

Miután felkerültek a kerekek, nekiálltam az első fék beállításának. Egy elég érdekes fék, alapjában véve patkó jellegű, de szerintem már a cantik elődje lehet:

Na szóval ez lenne az. Megfelelő fékkarral elég jól sikerült beállítani, persze kellett hozzá egy kis centírozás is, de megoldottam.

Na ha már bicikli kinézete van, gondoltam ki is kéne próbálni. Túrtam egy láncot. De nem olyan egyszerű ez. Egy régi egysebességeshez való lánckerék van rajta, így nemhogy a 7 sebességes keskeny lánc, de még egy újabb közepes se ment rá, csak a régi BMX, az meg rövid volt. Na akkor hajtókar csere. Meg is próbáltam, a lánckereket sikeresen ki is cseréltem egy vékonyabbra, de a túloldali pedál nem akart lejönni. Vagy levágom, vagy veszek egy vastagabb láncot. Végül felemás pedállal, a közepes lánccal kipróbáltam, megy, mint a golyó. Ez még csak bétateszt, úgyis új hátsó agyat kap, meg visszakapja a vastag lánckereket, holnap meg megyek láncot venni. Annyira nem is bánom, szép az az alu hajtókar, meg a fehér pedál.

Alakulgat szépen, nyárig még ráérünk. Egy szép feladat lesz az új agyat befűzni, nem akarom szervízbe vinni, megpróbálkozom vele magam. Talán egy délutánnyi megfeszített munkával sikerül szépen beállítanom. Végszóként álljon itt egy kép a mostani állapotról, ahogy kipróbáltam tegnap, nektek pedig minden jót, tekerjetek sokat!

Jóestétet!

Na most jutottam odáig, hogy megírom a tegnap estére ígért harmadig bejegyzést. Az egész ott kezdődött, hogy a drága öcsém kinőtte a biciklit, amit még tőlem örökölt. 7 éve. Most meg pont születésnapja van, így épp időszerű egy újítás. Mivel egy normális új bicikli, amin már nincs halálfélelme az embernek csak az anyaghibák és a megbízhatatlanság miatt, 80ezer jó magyar Forintnál kezdődik, mi meg úgyis gyakorlatilag mindent meg tudunk rajta csinálni, nyakunkba vettük a használtcikkes piacot.
Rövid keresgélés után meg is találtuk a magunknak valót: egy Herculest. Gyakorlatilag üzemképes állapot, műanyag bevonatos sárhányók (mondjuk lilák, ezek felhasználásából a következő bejegyzésben írok ;) ), hátul pedig egy Sachs 7-es agyváltó, természetesen kontrával. Csak az utóbbinak a listaára nagyjából 34ezer Ft, az egész kerékpárt viszont 15ről lealkudtuk 11-re :D Tüzetesebb vizsgálódás után a nyomok arra utaltak, hogy drága Fritzünk alighanem taknyolhatott vele egy szépet, és elment a kedve az egésztől, azért került a lomtalanításba. Balgaság, kitisztítva, beállítva ennek a felszereltségnek a bolti árát 100-120ezerre minimalizáltuk.
Mint később kiderült, a Hercules jelenlegi analóg modellje 1300 Euró.

Hát így indult a szervíz. A váltónak akut zsírmérgezése volt, így több kevesebb munkával műszerolajat juttatunk bele. Ez elég hatékonynak tűnt, mivel azóta is hibátlanul hozza mind a 7 sebességet. Elől egy cantilever fék volt, egyébként üzemképes állapotban, kielégítő fékerővel. Ennek a helyére természetesen egy V-fék került. Fékbovdencsere, fékkarcsere alap. A gumi korának megfelelő állapotban volt. hibátlan belsők, csak sajnos normál szelepes, így nem tudtuk felhasználni őket (ugye, a benzinkutas nyomásellenőrzés lehetőségét botorság megvonni magunktól), a külső viszont elég repedezett volt, így azt nem mertük használni. 40-700-as városi gumik, bordás éllel, és sima futófelülettel, 5bar-on. Remélem nem fogja a csuklóját szétverni :P Ezen kívül a sárhányó került cserére, valamint a pedál, utóbbi valami okból kifolyólag zörgött (nyilván csapágyas volt).

Még az utolsó simítások vannak hátra, nyeregállítás (felkerült rá öcsém régi légkamrás nyerge), lámpák bekötése. Két képet készítettem róla, az egyik egy átmeneti állapot, a másik a mostani. Lehet benne gyönyörködni, a végső vizsgája a hamarosti biciklitúrán lesz :)
 

És ím, a boldog tulajdonos:
 

Ím az ígért következő bejegyzés. Igen, jól olvastátok a címet. Amiről ez a fáma szól, az egy régi elborult ötletem, ami valahol a chopper biciklik körül kezdődött, persze szigorúan sufnituning jelleggel, nulla költségből. Aki nem látott volna még ilyen biciklit, kb így néznek ki:

Még lett volna itthon egy, a cruiserekre jellemző, springer villa is, ami aztán nem került rá.

Ott lángolt fel ez a vágy bennem újra, amikor is a kezembe akadt a garázsban egy egysebeséges kontrás agy. Még régen erre a célra újítottam magamnak egy BMX-et, így neki is álltam befűzni az agyat. Életem első kerékfűzése volt, mondani se kell, egy 20 éves acél BMX felni nem a legkezesebb bárány, így nem is lett 100%-os, van egy kis nyolcas benne. De, gondoltam, a célnak megfelel, úgyis kontra van rajta. Majd jött a többi hülyeség szépen sorban. Szétszedtem a z-hajtókart, átzsíroztam, kapott egy nagyobb lánckereket. A BMX villát elfelejtettem (minek is az?), kapott egy 26"-osat, szép belevaló kerékkel. Utoljára egy stílusos camping kormányt került rá, előre egy normális fék, és kész is a csoda.
Hát ez lett belőle:

 

A fényvisszaverő szériatartozék, a vadászkutya nem. Kiválóan működik, az egyetlen baja, hogy a térdem az államat veri. Igazából egy a hátsó tengelyen megtámaszkodó nyereg kéne, hogy hátrébb és magasabban lehessen ülni.

Tetszik, nem tetszik, lehet morfondírozni, tanulmánybiciklinek jó volt. Tény, hogy még én sem mertem kimenni vele az utcából, mindössze unalmamban építettem az itthon talált alkatrészekből.

Még mára tervezek egy bejegyzést, majd kiderül megírom-e.
Üdv!

Üdv!

Egyelőre elég sok minden van, amiről tudnék írni, de egy posztba csak egy valamiről szeretnék írni, úgyhogy ma lehet, hogy 3 poszt is lesz. Az első szóljon hát a tegnapi kis bemelegítésről, ahonnan egy kép is felkerült már a géppel kapcsolatban.

Hétvégén egy haverommal a városban voltunk némi vörösbor elfogyasztása céljából, és az egyik belső udvarban találtam egy igen érdekes fát. Mivel igen közel áll a szívemhez a fotózás is, a fejembe vettem, hogy valamelyik nap betekerek a városba fényképezgetni. Tegnap fogtam is magam reggeli után, magam mögé utasítottam a Felsőzsolca-Miskolc távot (elég rossz állapotban van a burkolat, és persze vigyázni kell a forgalommal is, itt található az M30-as kezdeti felhajtója, sok a teherautó és kamion), majd a nyakamba vettem a várost, és persze az elmaradhatatlan Minoltát.

Első utam, persze, az említett udvarba vezetett, ahol le is kaptam az fát, meg, persze, ha már ott volt, a bringát is. Utóbbi képet már láttátok, most jöjjön a másik:

Eztán, gondoltam, sokszor megtettem már, feltekertem az Avas tetejére. Persze elfelejtettem, hogy ősz óta nem ültem bringán, és kijöttem a formából, így lógott a nyelvem, mire felértem. De megcsináltam :D Az Avasról annyit kell tudni, hogy Miskolc "hegye", persze a maga bő 200m-ével csak domb. tetején található a városunkat jelképező TV-torony, ami egyben kilátó, és presszó is, bár utóbbi éppen nem üzemel. A történelem folyamán ez volt Miskolc "borvidéke", a dobmoldal a mai napig tele van borpincékkel, borozókkal, továbbá itt épült fel 1973 és '85 között az ország legnagyobb lakótelepe, ami eredetileg 15000 ember befogadására képes, jelenlegi felmérések szerint kb 11ezren lakják. Akit érdekel, ITT olvashat róla. Régen jártam erre, úgyhogy meglepve láttam a buszvégállomásnál kihelyezett két löveget.

Ezután élvezve a felfelé elégetett kalóriák előnyét, visszaszáguldottam a belvárosba, hogy a fontosabb helyeket lefényképezzem, mint pl. a Miskolci Nemzeti Színház épületét, melynek elődje kis Hazánk első kőszínháza volt. Ami a gyűjteményből kimaradt, az a Virágóra, lévén, hogy a virágok még nincsenek telepítve, így csak egy nagy termőföldes körágyást látnánk, feledékenységemnek köszönhetően a Bartók zeneművészeti suli épülete, az ún. Zenepalota, illetve az útvonal következtében a Diósgyőri Vár, és ami arrafelé van, de azt talán majd egy Lillafüred felé eső túrán. Akit érdekelnek a képek, ITT láthatja a facebook galériámban :)

A hiányosságokat igyekszem pótolni következő utam során. Fáradtan, és izzadtan érkeztem haza, de hát így van ez, ha az ember nincs edzésben. Igyekszem a közeljövőben minél többet tekerni, hogy formába jöjjek, és persze, hogy további élménybeszámolókkal bombázhassalak Titeket!

A következő posztban egy mókás projektbicikliről olvashattok majd ;)

Széles utat!

Üdv itt!

Ez a blog hivatott megosztani a világgal minden kalandomat, ami biciklihez köthető valahogy, legyen az túra, kirándulás, érdekes tapasztalat, vagy szerelés. Így aztán arra gondoltam, hogy első körben is bemutatnám a Gépet. Azt a csodálatos szerkezetet, ami adott helyzetben nap mint nap, máskor alkalmanként repít engem a dühödt, tehetetlen, káromkodó autósok, vagy éppen mezők, fák, tavak, falvak, és városok közt.

A biciklit magát a 15. születésnapomra kaptam, így már lassan 7 éve nyúzom. Ezalatt persze már vagy kétszer összetörtem, és néhány átépítésen is átesett. Szükség azért volt rá, mert a régi montimat kinőttem, és szükség volt valamire, amivel városban gyorsan és egyszerűen lehet közlekedni. Persze egy versenybiciklire gondoltam, ami nyilvánvaló túlzás volt, de azért megpróbáltam. Piac, régi magas vékony vázas bicikli. Felépítettem versenykormánnyal, de azért a krómozott sárvédő maradt. Felnitörés, és kis híján esés után nyugodtabb vizekre eveztem, így elkezdődött a mai gépem kialakulása.

A mostani felállásban már csak a váz, és az agyak az eredetiek (vagyis ahogy vettem). Egy Subito olasz váz, Weinmann agyak. Került rá két Shimano Nexus 2forgópontos patkófék, egy Shimano fogsor hátra a váltóval, meg egy két tárcsás lánckerék. A sárhányókat meghagytam, meg a szép lámpát. Kicsit eklektikus az oldschool hosszú fékkar a markolatválóval, de én szeretem.
Még álljon itt pár kép illusztrációként:

Ez a kettő 2008 tavaszán készült Bp-en a Feneketlen tónál

A harmadik pedig ma délután Miskolcon.