Üdv!

Egyelőre elég sok minden van, amiről tudnék írni, de egy posztba csak egy valamiről szeretnék írni, úgyhogy ma lehet, hogy 3 poszt is lesz. Az első szóljon hát a tegnapi kis bemelegítésről, ahonnan egy kép is felkerült már a géppel kapcsolatban.

Hétvégén egy haverommal a városban voltunk némi vörösbor elfogyasztása céljából, és az egyik belső udvarban találtam egy igen érdekes fát. Mivel igen közel áll a szívemhez a fotózás is, a fejembe vettem, hogy valamelyik nap betekerek a városba fényképezgetni. Tegnap fogtam is magam reggeli után, magam mögé utasítottam a Felsőzsolca-Miskolc távot (elég rossz állapotban van a burkolat, és persze vigyázni kell a forgalommal is, itt található az M30-as kezdeti felhajtója, sok a teherautó és kamion), majd a nyakamba vettem a várost, és persze az elmaradhatatlan Minoltát.

Első utam, persze, az említett udvarba vezetett, ahol le is kaptam az fát, meg, persze, ha már ott volt, a bringát is. Utóbbi képet már láttátok, most jöjjön a másik:

Eztán, gondoltam, sokszor megtettem már, feltekertem az Avas tetejére. Persze elfelejtettem, hogy ősz óta nem ültem bringán, és kijöttem a formából, így lógott a nyelvem, mire felértem. De megcsináltam :D Az Avasról annyit kell tudni, hogy Miskolc "hegye", persze a maga bő 200m-ével csak domb. tetején található a városunkat jelképező TV-torony, ami egyben kilátó, és presszó is, bár utóbbi éppen nem üzemel. A történelem folyamán ez volt Miskolc "borvidéke", a dobmoldal a mai napig tele van borpincékkel, borozókkal, továbbá itt épült fel 1973 és '85 között az ország legnagyobb lakótelepe, ami eredetileg 15000 ember befogadására képes, jelenlegi felmérések szerint kb 11ezren lakják. Akit érdekel, ITT olvashat róla. Régen jártam erre, úgyhogy meglepve láttam a buszvégállomásnál kihelyezett két löveget.

Ezután élvezve a felfelé elégetett kalóriák előnyét, visszaszáguldottam a belvárosba, hogy a fontosabb helyeket lefényképezzem, mint pl. a Miskolci Nemzeti Színház épületét, melynek elődje kis Hazánk első kőszínháza volt. Ami a gyűjteményből kimaradt, az a Virágóra, lévén, hogy a virágok még nincsenek telepítve, így csak egy nagy termőföldes körágyást látnánk, feledékenységemnek köszönhetően a Bartók zeneművészeti suli épülete, az ún. Zenepalota, illetve az útvonal következtében a Diósgyőri Vár, és ami arrafelé van, de azt talán majd egy Lillafüred felé eső túrán. Akit érdekelnek a képek, ITT láthatja a facebook galériámban :)

A hiányosságokat igyekszem pótolni következő utam során. Fáradtan, és izzadtan érkeztem haza, de hát így van ez, ha az ember nincs edzésben. Igyekszem a közeljövőben minél többet tekerni, hogy formába jöjjek, és persze, hogy további élménybeszámolókkal bombázhassalak Titeket!

A következő posztban egy mókás projektbicikliről olvashattok majd ;)

Széles utat!